3. fejezet

Kínos

"És ekkor láttam az új osztálytársaimat először..."
Egyből lekaptam a kezem a hajamtól, és ennek köszönhetően beütöttem a padba. Aú! A koppanás egy icipicit (khmm) hangos volt, meg amúgy is, tök egyedül ültem a teremben! Úgyhogy az első kb. 10 ember egyből rám nézett. Zavartan lesütöttem a szemem, és a pad alatt a körmömet kezdtem piszkálni.
Erre az osztály már bent lévő része egyöntetűen röhögni kezdett. Csodás, tegyük magunkat nevetségessé első nap! *Pacsi, Emma!*
Ezek után egy jó darabig nem néztem fel (még szép!), amikor egyszer csak leült mellém valaki. Óvatosan kipislantottam a frufum mögül. Egy ducibb, kerek arcú és hosszú hajú lány ült mellém, és amikor észrevette, hogy nézem, rám mosolygott.
- Szia, Anne vagyok- tette félre a táskáját.

-Én pedig Emma- próbáltam rámosolyogni, bár a gyomrom nagyon össze volt szorulva.
-Az jó. A gólyatáborban miért nem voltál?- nézett kérdőn.
Ja igen, a gólyatábor. Nem mondtam még, de a szüleimmel együtt Crawley-ben lakunk. Ez egy kis város, Londontól nem is túl messze. Augusztus 20-án költöztünk ide Brighton-ból. Sajnos a tábor pont a beköltözés ideje alatt volt, úgyhogy úgy döntöttem, inkább pakolászok, mint táborozok. Így kimaradt, és senki sem ismer. Perfect.
-Épp költöztünk, és nem akartam magára hagyni anyuékat- néztem rá.
-Ó, ez aranyos. Akkor te innen most senkit sem ismersz?- mosolyodott el ismét.
-Nem hát. És ők se engem- mosolyogtam vissza, immáron bátrabban.
-Értem- nézett rám Anne furán.
-Az jó.
-Hát akkor- tette el az útból a táskáját- bemutatlak nekik!- már vigyorgott, mint a tejbetök.
-Mi? Ne! Semmi szükség...- próbáltam belé folytani a szót, de ekkor már a székén állt.
-Emberek!- kiáltotta el magát. Senki nem foglalkozott vele.- EMBEREK!!!- Most már szinte üvöltött.
Egy másodperc alatt csönd lett. Mindenki kérdőn nézett rá.
-Ő- mutatott rám - Emma! Emma...-nézett hátra. Én extragigamegahiperszuperultra-égő fejjel súgtam neki.
-Jonson.
-Tehát Johnson! Emma Johnson! Nem volt a gólyatáborban, mert költözött. Emma- nézett felém- köszönj a többieknek!
Sziasztok- suttogtam, de szerintem senki sem hallotta (én sem). 
Ahelyett, hogy visszaköszöntek volna, csak vetettek rám egy lenéző pillantást (kösz, nektek
is szép napot), majd Annet kezdték szidni.
-Anne, nem igaz, most ezért kellett félbehagyni a videót? Pedig pont most jött volna a csók! -nyávogott egy szőke lány, és a mellette lévő kék hajú csajszi ütemre bólogatott.

-Jaj, Emily, csak meg ne halj a végén! -tettetett aggódást egy barna hajú és kék szemű fiú, mire a csaj (Emily, ezek szerint) eltátotta a száját, és egy csöppet sem diszkréten bemutatott a fiúnak.

 Majd a barátnőjével újra a telefont kezdték bámulni, néha-néha felsikítva, hogy "Óó, de jó pasi!" Intelligencia? Áhh, majd máskor.
Anne mar rég leült, amikor mérgesen felé fordultam.
-Ezt most miért kellett?!


Nagyon szépen koszolnom a két komit, igyekszek minél gyorsabban és minél jobbat írni. Holnap új rész!

Dóri xxx