1. fejezet

Kezdetek

Nincs is jobb annál, amikor az ember reggel hétkor kel a csörgő órájára. Nem, nem telefonra. Mivel ébresztőt nem tudok beállítani, maradtam a klasszikus megoldásnál. Kómásan kikeltem az ágyból, és leállítottam az órát. Végre csend! -gondoltam. Azonban utána zúgott a fülem. De jó, akkor kezdődjön az első iskolanap. Éljen, éljen! Na mindegy.
Hogy is kezdődne egy normális 14 éves első gimis napja? Mondjuk: felkel negyed nyolckor, válogat a ruhái között (mert persze a legmenőbbet veszi fel), kiválaszt egy jó összeállítást, felkapja, gyors smink, fog egy jegyzetfüzetet és tollat, kér egy kis pénzt, majd rohan, mert lekési a buszt. És én? Felvettem a ruháimat (amiket tegnap készítettem elő, mert ma nem erre akartam vesztegetni az időt), amik visszafogottak voltak. Aha. Más szóval: nyomik.

Ugye? Én mondtam. Ezután lementem az étkezőbe, és ettem...volna. Csakhogy a gyomrom gombostűfejnyi volt. Körülbelül. Úgyhogy reggel negyed nyolckor ültem az asztalnál, előttem a rántotta, mellettem anyu, aki felváltva arra biztatott, hogy ne izguljak, és hogy egyek. Mert különben éhes maradok.

-Anyu, nyugi. Majd veszek valamit a suliban, jó?- néztem anyura, és biztatóan rámosolyogtam.

-Hát jó, ha így akarod. De Emma, minden rendben? A rántotta a kedvenced-nézett rám összevont szemöldökkel.

-Igen, csak kicsit izgulok. Felmegyek a táskámért, jó?

-Rendben- mondta.

Tehát felmentem, megkerestem a táskámat, és lementem. Kinyitottam a bejárati ajtót, és...és megálltam. Hol is van ez az iskola?

-Anyuu!- tolattam vissza a lakásba- Hol is...

-...van a suli?- fejezte be a kérdést.

-Igen. Na?- néztem rá kérdőn.

-Gyere, elviszlek- szaladt a kocsikulcsáért.

És elindultunk az iskolámba...

Légyszi komizzatok! Kritikára, mindenre kíváncsi vagyok! :)

Dóri xxx